Néha a szülőket is edzeni kell

A cikk eredetileg a vs.hu oldalon jelent meg, onnan változatlan formában került átvételre. Noha nem konkrétan a kerékpározáshoz kapcsolódik, de általánosságban tükrözi a sportoló gyerekek körülményeit.

A gyereksport nem lehet az élsport előszobája – állítják a sportpszichológusok, akik szerint a
„borzalmas” szülőkkel is lehet bánni, csak néha nekik külön kell edzést tartani.
Az ellenfelet szidalmazó, saját gyereküket káromkodva korholó szülők hagyományos elemei az utánpótlás-sport kulisszáinak. Ahogy a vereségtől magukba roskadó, vagy a győzelemtől hisztérikusan megittasodó anyukák és apukák nélkül is nehéz elképzelni egy olyan eseményt, amelyen kiskorúak úszva, futva, tornázva, labdázva vagy egymásnak veselkedve mérettetik meg magukat.

Az „eddig én tartottalak el, te mikor fogsz nekem pénzt keresni?!” kérdést üvöltöző gondviselők által meghatározott atmoszférából a kívülálló leginkább csak a bajnokságokon kaphat ízelítőt, de a főszereplők gyakran ebben élik teljes gyerekkorukat. Nem véletlenül szentel egyre nagyobb figyelmet a sportpszichológia a gyerekkornak.
„Balfék edzőt kaptunk ki, nekem kellett megmutatnom a gyereknek, milyen az éles küzdelem. Nem is értem, hogy meri ez mesternek hívatni magát. Ha nekem annak idején ilyen tanította volna a dzsúdót, engem is tönkre vernek. Edzésen csak játszottak, meg technikáztak, nem csoda, hogy nem volt eredmény. Legszívesebben megrángattam volna a csávót, az a szerencséje, hogy a gyereket átvittem máshová, ahol már tényleg kemények vele, leüvöltik a fejét, ha nem csinál valamit rendesen. Nem is lesz nyámnyila”.
A mindössze 8 éves cselgáncsos fiáról beszámoló – magas beosztású vezetőként dolgozó, ezért név nélkül nyilatkozó apuka – azon háborodott fel, hogy a házi versenyeken az egykeként nevelődő gyermeke csak a helyezettek között végzett, holott ő úgy emlékszik saját sportolói múltjára, mint akinek egészen ifjúsági koráig nem akadt legyőzője. Saját bevallása szerint, ha nem kellett volna befejeznie idejekorán, meg sem áll a válogatottságig.



„A gyereksport nem az élsport előszobája, és a célja sem a kiválasztás.”
A nemzetközi kutatásokból kiderül, hogy tízezer gyerekből hét lesz sikeres karriert befutó élsportoló. Egyáltalán nem mindegy, hogy a 9993-al mi lesz” – tesz az utánpótlás-nevelésben Magyarországon ma még korántsem közkeletű alapvetést Boda-Ujlaky Judit sportpszichológus, a Testnevelési Egyetem pszichológia tanszékének oktatója. Szerinte a sport a gyerekek számára jó pár évig csupán szocializációs közeg, ahol a mozgás, az ügyesedés a lényeges, az eredmény pedig sokáig egyáltalán nem érdekes. Nem véletlen, mondja, hogy a Lajtától nyugatra 8-9 éves kor alatt nem is rendeznek hivatalos versenyeket.
E felfogás szerint az adott sportághoz ragaszkodó gyerekekből válik élsportoló, amelyben persze része van a sikereknek is, de azokat csak az egészséges személyiségfejlődést szem előtt tartó módszerekkel volna szabad elérni. „A verbális és fizikai agresszió rombolja az önbizalmat, nem ennek hatására, hanem ennek ellenére születhet csak eredmény” – mondja a sportpszichológus. Az idézett apuka által hiányolt üvöltözéssel hosszabb távon azt érik el az edzők és/vagy a szülők, hogy a gyerek csak olyan környezetben lesz képes teljesíteni, ahol jelen van az autoritás, magyarán nem kell önállóan cselekednie, ahhoz igazodik, és azt teszi, amit mondanak neki. De egy idő után már valószínűleg így sem lesz képes normális teljesítményre.
„Soma Waldorf-iskolába jár, és már kicsiként is nagyon szeretett focizni. Rémálom volt az első pár hónap, mert teljesen összezavarodott, hogy az edzésen végre kell hajtani a feladatokat és nem csak folyamatosan meccset játszanak. Annyira kikészült, hogy szakemberhez fordultunk, mert már a hasát is fájlalta edzések előtt, amelyekre egy idő után menni sem volt kedve”
– osztja meg négy évvel ezelőtti élményeit a fia érdekeire hivatkozva Zsuzsanna néven nyilatkozó értelmiségi anyuka.




Soma pszichológusi segítséggel végül feloldotta az elfogadó, a kíváncsiság motivációs erejével operáló iskolai módszerek és a futball ridegebb, szabálykövető világa közötti konfliktust és a hasfájása is elmúlt. (Mint kiderült, az utóbbi nem pszichoszomatikus tünet volt, hanem a kiskamaszoknál nem ritka, rossz légzéstechnika miatt alakult ki nála.) Ehhez azonban az kellett, hogy a szakember a szülővel és az edzővel közösen elmagyarázza neki, hogy a sportbeli szabályok nem öncélúak, ahogy az edzésgyakorlatokat sincs értelme összevissza csinálni. Soma jelenleg kamaszként is focizik, és most azon gondolkozik a család, hogy érdemes-e valamelyik akadémián folytatnia.

Kis sportszülőhatározó


Az érdektelen
Az edzésekre talán még elviszi a gyerekét, de ennél többet nem tesz meg. Otthon sem kíváncsi a történtekre, a versenyeken sem jelenik meg. Ha a munka vagy betegség nem indokolja a távolságtartást, a gyerek feszültté és zavarttá válhat, mivel nem tudja összeegyeztetni a szülői viselkedést saját elköteleződésével.
A túlkritizáló
Rendszeresen összeszidja és lehordja a gyereket. Folyamatosan elégedetlen a teljesítménnyel. A saját játszmájának éli meg a gyerek sportolását, és sértődötten veszi tudomásul a kudarcokat, de még a győzelemnek sem örül. Önbizalom-rombolása jelentős károkat okoz.
A lelátóról kiabáló
Folyamatos, gyakran az edzőével ellentétes utasításokkal bombázza gyerekét. Üvöltve próbálja irányítani az eseményeket. Ő az, akik kontrollt vesztetten beleköt az ellenfélbe is. Viselkedése a teljesítmény gátló módon hat, és frusztráló a gyerek számára.
Az önkéntes edző
Minden tréningen jelen van, különvéleményének hangot adva kéretlenül ad tanácsot az edzőnek is. Az ilyen szülő gyereke egy idő után nem tudja, hogy kinek engedelmeskedjen, és összezavarodva képességein alul teljesít.
A túlvédelmező
Általában anyukák, de egyre több az ilyen apa is. Aggodalmaskodva figyelik gyereküket, sokszor nem is mernek oda nézni, és gyakran fenyegetőznek azzal, hogy megtiltják a gyereknek a sportot, mert az túl veszélyes.
Az ex-élsportoló
A pszichológusok szerint a legszerencsésebb típusú szülő – feltéve, ha nem tartozik valamelyik fenti csoporthoz is. Nem keveri össze az edzői szerepet a szülőivel, tapasztalatai révén biztos támogató hátteret adhat gyerekének.

„Minél hamarabb rá kell szoktatni a gyereket az összefüggések megértésére. Minél tudatosabban edz, annál nagyobb valószínűséggel teszi meg azokat a fejlődési lépcsőfokokat, amelyeket az edzője elvár. Az a kor elmúlt, amikor csak a tréner ismerte az edzéstervet, és egyedül ő irányított. Be kell vonni a gyereket is partnernek”
– vallja Budavári Ágota sportpszichológus. Az efféle attitűd ugyan még nem általános a magyar sportban, de az utánpótlás-nevelésben egyre több szakágban fedezik fel az értékeit.
A versengő magatartás ugyanis magától is kialakul, sőt mondhatni, veleszületett tulajdonsága az embernek. A szakemberek véleménye szerint ezt nem is kell erősíteni, sokkal fontosabb ennél, hogy a „saját magamhoz képest jobban teljesítsek”, valamint az „új dolgokat akarok tanulni” parancsai izmosodjanak, amennyire lehet.
Az egyéni- és csapatsportok pszichológiai értelemben nem különböznek sokban egymástól, már ami a magas szintű művelésükhöz kell. Az agresszió átlagosnál magasabb szintje is csak akkor hasznos, ha azt már gyerekkorban megtanulja a sportban is kontrollálni. Boda-Ujlaky Judit szerint ez nem csupán az egészséges személyiségfejlődés szempontjából érdekes. Tapasztalata szerint a „terrorista-típusú” gyerekeket, legyenek bármennyire is ügyesek, nem szívesen fogadja be egyetlen közösség sem. Mint mondja, a gyereksportban ezért is volna cél a játékos együttműködés elsajátítása, ahol az érvényesülés csak a szabályok adta korlátok között lehetséges.
„Nagyon zavar, amikor az edzőik arra akarják rávenni a lányokat, hogy nyugodtan rugdosódjanak, csípjenek, karmoljanak a víz alatt, csak a bírók ne vegyék észre. És nem csak a sérülések miatt utálom ezt, szerintem eléggé aljas már így is ez a világ, legalább a sport maradjon már tiszta. A csajok lehurrogtak, hogy ne legyek már ilyen apáca, de látom, hogy nekik sem tetszik ez az egész. Nemsokára korosztályt váltanak és mások is edzik majd őket, akik talán nem akarnak ilyen nemtelen eszközökkel győzni”
– aggódott a VS.hu-nak a lányai vízipólós karrierje miatt csak Dorkaként nyilatkozó anyuka. Ő egyébként már az edzőkkel is beszélt erről, akik a szemébe nevetve azt mondták neki, hogy a vízilabda nem kisasszonysport. Dorka nem akarta tovább feszíteni a húrt, nehogy lányait cikizzék az ő naiv nemtetszéséért.


sportpszichologus; gyerekek; sport; utánpótlás; vízilabda

A sportpszichológusok szerint etikátlansága mellett azért is káros sportszerűtlen magatartásra nevelni az utánpótláskorúakat, mert a hosszú távú személyiségfejlődésre is kihat. Boda-Ujlaky szerint nagyon ritka, hogy valaki gyökeresen máshogy viselkedjen sport közben, mint a civil életben. Ráadásul az agresszív immoralitás rombolja a felnőttkori kooperációt is, és torzulnak általa az egyének közötti (interperszonális) kapcsolatok.
A szakember úgy véli, a szülői értekezleteknek sem csupán a tagdíjbeszedésre, a melegítő- és sportszervásárlásra kell szorítkozniuk. Fontos, hogy az edzők elmagyarázzák, milyen terv szerint haladnak, és visszajelzést adjanak arról, hol tartanak a gyerekek. Így mindenki reálisan értékeli a sportolói teljesítményt, a szülők nincsenek meglepve, ha adott életkorban kiderül, a kiskorú nem képes további fejlődésre. Jó, ha ezzel időben számolnak a szülők, és a gyerekek is. Ráadásul a szülői összetartásokon a közösségi élmény is erősödik.
„Szonját 6 évesen vittem le, és már az első alkalommal szórta a cigánykereket, kellett aztán két hónap míg beszokott, de az elmúlt négy évben a ritmikus gimnasztikával fekszünk és kelünk. Az edzők a szülőket bevonva egy nagyon összetartó közösséget hoztak létre. Az tetszik a legjobban, hogy bár a heti öt, 3-4 órás edzéssel, a hétvégi versenyekkel jócskán benne vagyunk az élsportban, a lányok a stresszes versenyek után is órákat játszanak egymással”
– számol be az elmélet gyakorlati igazolásáról Éva, az RG-mama.


sportpszichologus; gyerekek; sport; utánpótlás; ritmikus sportgimnasztika


Az utóbbi két évtizedben a nyugati szakirodalomban teret nyerő pszichológiai szemlélet alapvetése ugyanis, hogy az élsportolók teljesítményének fokozásánál fontosabb, hogy a versenyszerű testmozgást hosszabb-rövidebb ideig művelő gyerekekből egészséges lelkű emberek váljanak. Akkor is, ha sosem lesznek nemzetközi bajnokok.

Junior edzés

Csatlakozz a junior edzésekhez!


Veszprém
info@bringasandras.hu
+ 36 709 841 093

Balatonalmádi
almadibringasuli@gmail.com
+36 70 433 8113








Partnereink:




Beurer


Balatoni Bob


Sobri Jóska élménypark


Haribo